kiemel

Hungarian

Etymology

ki- +‎ emel

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɛmɛl]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ki‧emel
• Rhymes: -ɛl

Verb

kiemel

1. (transitive) to lift out, to raise, to pull out, to take out (followed by -ból/-ből)

   Kiemeltem a bőröndöt a csomagtartóból. ― I pulled the suitcase out of the trunk.

2. (transitive) to stress, to highlight, to emphasize, to underline, to accentuate

Conjugation

Conjugation of kiemel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kiemelek	kiemelsz	kiemel	kiemelünk	kiemeltek	kiemelnek
			def.	kiemelem	kiemeled	kiemeli	kiemeljük	kiemelitek	kiemelik
			2nd obj	kiemellek
		past	indef.	kiemeltem	kiemeltél	kiemelt	kiemeltünk	kiemeltetek	kiemeltek
			def.	kiemeltem	kiemelted	kiemelte	kiemeltük	kiemeltétek	kiemelték
			2nd obj	kiemeltelek
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. ki fog emelni.
archaic preterite		indef.	kiemelék	kiemelél	kiemele	kiemelénk	kiemelétek	kiemelének
		def.	kiemelém	kiemeléd	kiemelé	kiemelénk	kiemelétek	kiemelék
		2nd obj	kiemelélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kiemel vala, kiemelt vala/volt.
archaic future	indef.	kiemelendek	kiemelendesz	kiemelend	kiemelendünk	kiemelendetek	kiemelendenek
	def.	kiemelendem	kiemelended	kiemelendi	kiemelendjük	kiemelenditek	kiemelendik
	2nd obj	kiemelendelek
condi­tional	pre­sent	indef.	kiemelnék	kiemelnél	kiemelne	kiemelnénk	kiemelnétek	kiemelnének
		def.	kiemelném	kiemelnéd	kiemelné	kiemelnénk (or kiemelnők)	kiemelnétek	kiemelnék
		2nd obj	kiemelnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kiemelt volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kiemeljek	kiemelj or kiemeljél	kiemeljen	kiemeljünk	kiemeljetek	kiemeljenek
			def.	kiemeljem	kiemeld or kiemeljed	kiemelje	kiemeljük	kiemeljétek	kiemeljék
			2nd obj	kiemeljelek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiemelt légyen
infinitive	kiemelni		kiemelnem	kiemelned	kiemelnie	kiemelnünk	kiemelnetek	kiemelniük
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	kiemelés		kiemelő	kiemelt	kiemelendő	kiemelve (kiemelvén)		kiemeltet
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem emel ki or ki is emel.

Potential conjugation of kiemel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	kiemelhetek	kiemelhetsz	kiemelhet	kiemelhetünk	kiemelhettek	kiemelhetnek
			def.	kiemelhetem	kiemelheted	kiemelheti	kiemelhetjük	kiemelhetitek	kiemelhetik
			2nd obj	kiemelhetlek
		past	indef.	kiemelhettem	kiemelhettél	kiemelhetett	kiemelhettünk	kiemelhettetek	kiemelhettek
			def.	kiemelhettem	kiemelhetted	kiemelhette	kiemelhettük	kiemelhettétek	kiemelhették
			2nd obj	kiemelhettelek
archaic preterite		indef.	kiemelheték	kiemelhetél	kiemelhete	kiemelheténk	kiemelhetétek	kiemelhetének
		def.	kiemelhetém	kiemelhetéd	kiemelheté	kiemelheténk	kiemelhetétek	kiemelheték
		2nd obj	kiemelhetélek
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kiemelhet vala, kiemelhetett vala/volt.
archaic future	indef.	kiemelhetendek or kiemelandhatok	kiemelhetendesz or kiemelandhatsz	kiemelhetend or kiemelandhat	kiemelhetendünk or kiemelandhatunk	kiemelhetendetek or kiemelandhattok	kiemelhetendenek or kiemelandhatnak
	def.	kiemelhetendem or kiemelandhatom	kiemelhetended or kiemelandhatod	kiemelhetendi or kiemelandhatja	kiemelhetendjük or kiemelandhatjuk	kiemelhetenditek or kiemelandhatjátok	kiemelhetendik or kiemelandhatják
	2nd obj	kiemelhetendelek or kiemelandhatlak
condi­tional	pre­sent	indef.	kiemelhetnék	kiemelhetnél	kiemelhetne	kiemelhetnénk	kiemelhetnétek	kiemelhetnének
		def.	kiemelhetném	kiemelhetnéd	kiemelhetné	kiemelhetnénk (or kiemelhetnők)	kiemelhetnétek	kiemelhetnék
		2nd obj	kiemelhetnélek
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kiemelhetett volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	kiemelhessek	kiemelhess or kiemelhessél	kiemelhessen	kiemelhessünk	kiemelhessetek	kiemelhessenek
			def.	kiemelhessem	kiemelhesd or kiemelhessed	kiemelhesse	kiemelhessük	kiemelhessétek	kiemelhessék
			2nd obj	kiemelhesselek
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kiemelhetett légyen
infinitive	(kiemelhetni)		(kiemelhetnem)	(kiemelhetned)	(kiemelhetnie)	(kiemelhetnünk)	(kiemelhetnetek)	(kiemelhetniük)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	kiemelhető			kiemelhetetlen		(kiemelhetve / kiemelhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem emelhet ki or ki is emelhet.

Derived terms

• kiemelés
• kiemelkedik

Further reading

• kiemel in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.