kiemel

Hungarian

Etymology

ki- +‎ emel

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkiʲɛmɛl]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ki‧emel

Verb

kiemel

1. (transitive) to lift out, to raise, to pull out, to take out (followed by -ból/-ből)

   Kiemeltem a bőröndöt a csomagtartóból. ― I pulled the suitcase out of the trunk.

2. (transitive) to stress, to highlight, to emphasize, to underline, to accentuate

Conjugation

conjugation of kiemel

Infinitive			kiemelni
Past participle			kiemelt
Present participle			kiemelő
Future participle			kiemelendő
Adverbial participle			kiemelve
Potential			kiemelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	kiemelek	kiemelsz	kiemel	kiemelünk	kiemeltek	kiemelnek
		Definite	kiemelem én téged/titeket kiemellek	kiemeled	kiemeli	kiemeljük	kiemelitek	kiemelik
	Past	Indefinite	kiemeltem	kiemeltél	kiemelt	kiemeltünk	kiemeltetek	kiemeltek
		Definite	kiemeltem én téged/titeket kiemeltelek	kiemelted	kiemelte	kiemeltük	kiemeltétek	kiemelték
Conditional mood	Present	Indefinite	kiemelnék	kiemelnél	kiemelne	kiemelnénk	kiemelnétek	kiemelnének
		Definite	kiemelném én téged/titeket kiemelnélek	kiemelnéd	kiemelné	kiemelnénk	kiemelnétek	kiemelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	kiemeljek	kiemelj or kiemeljél	kiemeljen	kiemeljünk	kiemeljetek	kiemeljenek
		Definite	kiemeljem én téged/titeket kiemeljelek	kiemeld or kiemeljed	kiemelje	kiemeljük	kiemeljétek	kiemeljék
Conjugated infinitive			kiemelnem	kiemelned	kiemelnie	kiemelnünk	kiemelnetek	kiemelniük

Derived terms

• kiemelés
• kiemelkedik