kiemel

Hungarian

Etymology

ki- +‎ emel

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈkiʲɛmɛl]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: ki‧emel
• Rhymes: -ɛl

Verb

kiemel

1. (transitive) to lift out, to raise, to pull out, to take out (followed by -ból/-ből)

   Kiemeltem a bőröndöt a csomagtartóból. ― I pulled the suitcase out of the trunk.

2. (transitive) to stress, to highlight, to emphasize, to underline, to accentuate

Conjugation

conjugation of kiemel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	kiemelek	kiemelsz	kiemel	kiemelünk	kiemeltek	kiemelnek
		Def.	kiemelem	kiemeled	kiemeli	kiemeljük	kiemelitek	kiemelik
		2nd-p. o.	kiemellek	―
	Past	Indef.	kiemeltem	kiemeltél	kiemelt	kiemeltünk	kiemeltetek	kiemeltek
		Def.	kiemeltem	kiemelted	kiemelte	kiemeltük	kiemeltétek	kiemelték
		2nd-p. o.	kiemeltelek	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	kiemelnék	kiemelnél	kiemelne	kiemelnénk	kiemelnétek	kiemelnének
		Def.	kiemelném	kiemelnéd	kiemelné	kiemelnénk	kiemelnétek	kiemelnék
		2nd-p. o.	kiemelnélek	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	kiemeljek	kiemelj or kiemeljél	kiemeljen	kiemeljünk	kiemeljetek	kiemeljenek
		Def.	kiemeljem	kiemeld or kiemeljed	kiemelje	kiemeljük	kiemeljétek	kiemeljék
		2nd-p. o.	kiemeljelek	―
Infinitive	kiemelni		kiemelnem	kiemelned	kiemelnie	kiemelnünk	kiemelnetek	kiemelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			kiemelés	kiemelő	kiemelt	kiemelendő	kiemelve	kiemelhet

Derived terms

• kiemelés
• kiemelkedik