emel

See also: Emel

Hungarian

Etymology

Of uncertain origin. Perhaps from Proto-Uralic *älɜ- (“to raise, carry”). Cognates include Mansi олмункве (olmunkwe, “lift”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛmɛl]
• Hyphenation: emel

Verb

emel

1. (transitive) to lift

Conjugation

conjugation of emel

Infinitive			emelni
Past participle			emelt
Present participle			emelő
Future participle			emelendő
Adverbial participle			emelve
Potential			emelhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	emelek	emelsz	emel	emelünk	emeltek	emelnek
		Definite	emelem én téged/titeket emellek	emeled	emeli	emeljük	emelitek	emelik
	Past	Indefinite	emeltem	emeltél	emelt	emeltünk	emeltetek	emeltek
		Definite	emeltem én téged/titeket emeltelek	emelted	emelte	emeltük	emeltétek	emelték
Conditional mood	Present	Indefinite	emelnék	emelnél	emelne	emelnénk	emelnétek	emelnének
		Definite	emelném én téged/titeket emelnélek	emelnéd	emelné	emelnénk	emelnétek	emelnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	emeljek	emelj or emeljél	emeljen	emeljünk	emeljetek	emeljenek
		Definite	emeljem én téged/titeket emeljelek	emeld or emeljed	emelje	emeljük	emeljétek	emeljék
Conjugated infinitive			emelnem	emelned	emelnie	emelnünk	emelnetek	emelniük

Derived terms

• emelés
• emelet
• emelget
• emelint
• emelkedik
• emeltyű
• emelvény

(With verbal prefixes):

• átemel
• beemel
• elemel
• felemel
• fölemel
• kiemel
• leemel
• megemel
• ráemel
• föléemel