emeltyű

Hungarian

Etymology

From emel (“to lift”) +‎ -tyű (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛmɛlcyː]
• Hyphenation: emel‧tyű
• Rhymes: -cyː

Noun

emeltyű (plural emeltyűk)

1. (dated) crowbar (iron or steel bar used as a lever to manually force things apart)

   Synonyms: emelő, emelőrúd, feszítővas, pajszer

2. (technical) prize, prise, lever, pry (of a switchgear)
3. (journalistic, dated) catalyst, facilitator of something

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	emeltyű	emeltyűk
accusative	emeltyűt	emeltyűket
dative	emeltyűnek	emeltyűknek
instrumental	emeltyűvel	emeltyűkkel
causal-final	emeltyűért	emeltyűkért
translative	emeltyűvé	emeltyűkké
terminative	emeltyűig	emeltyűkig
essive-formal	emeltyűként	emeltyűkként
essive-modal	—	—
inessive	emeltyűben	emeltyűkben
superessive	emeltyűn	emeltyűkön
adessive	emeltyűnél	emeltyűknél
illative	emeltyűbe	emeltyűkbe
sublative	emeltyűre	emeltyűkre
allative	emeltyűhöz	emeltyűkhöz
elative	emeltyűből	emeltyűkből
delative	emeltyűről	emeltyűkről
ablative	emeltyűtől	emeltyűktől
non-attributive possessive – singular	emeltyűé	emeltyűké
non-attributive possessive – plural	emeltyűéi	emeltyűkéi

Possessive forms of emeltyű

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	emeltyűm	emeltyűim
2nd person sing.	emeltyűd	emeltyűid
3rd person sing.	emeltyűje	emeltyűi
1st person plural	emeltyűnk	emeltyűink
2nd person plural	emeltyűtök	emeltyűitek
3rd person plural	emeltyűjük	emeltyűik

Further reading

• emeltyű in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• emeltyű in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2026).