kijelentő

Hungarian

Etymology

kijelent (“to state, declare”) +‎ -ő (present participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkijɛlɛntøː]
• Hyphenation: ki‧je‧len‧tő
• Rhymes: -tøː

Adjective

kijelentő (not comparable)

1. (grammar) indicative, declarative

   kijelentő mód ― indicative mood

   kijelentő mondat ― declarative sentence

Declension

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)

	singular	plural
nominative	kijelentő	kijelentőek
accusative	kijelentőt	kijelentőeket
dative	kijelentőnek	kijelentőeknek
instrumental	kijelentővel	kijelentőekkel
causal-final	kijelentőért	kijelentőekért
translative	kijelentővé	kijelentőekké
terminative	kijelentőig	kijelentőekig
essive-formal	kijelentőként	kijelentőekként
essive-modal	—	—
inessive	kijelentőben	kijelentőekben
superessive	kijelentőn	kijelentőeken
adessive	kijelentőnél	kijelentőeknél
illative	kijelentőbe	kijelentőekbe
sublative	kijelentőre	kijelentőekre
allative	kijelentőhöz	kijelentőekhez
elative	kijelentőből	kijelentőekből
delative	kijelentőről	kijelentőekről
ablative	kijelentőtől	kijelentőektől
non-attributive possessive – singular	kijelentőé	kijelentőeké
non-attributive possessive – plural	kijelentőéi	kijelentőekéi

Derived terms

Expressions

• kijelentő mód

Further reading

• kijelentő in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.