kitörés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]
A Vezúv kitörése (The Eruption of the Vesuvius) by Miklós Barabás

Etymology

[edit]

kitör +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkitøreːʃ]
  • Hyphenation: ki‧tö‧rés

Noun

[edit]

kitörés (plural kitörések)

  1. verbal noun of kitörik
  2. verbal noun of kitör
    1. eruption

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kitörés kitörések
accusative kitörést kitöréseket
dative kitörésnek kitöréseknek
instrumental kitöréssel kitörésekkel
causal-final kitörésért kitörésekért
translative kitöréssé kitörésekké
terminative kitörésig kitörésekig
essive-formal kitörésként kitörésekként
essive-modal
inessive kitörésben kitörésekben
superessive kitörésen kitöréseken
adessive kitörésnél kitöréseknél
illative kitörésbe kitörésekbe
sublative kitörésre kitörésekre
allative kitöréshez kitörésekhez
elative kitörésből kitörésekből
delative kitörésről kitörésekről
ablative kitöréstől kitörésektől
non-attributive
possessive - singular
kitörésé kitöréseké
non-attributive
possessive - plural
kitöréséi kitörésekéi
Possessive forms of kitörés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kitörésem kitöréseim
2nd person sing. kitörésed kitöréseid
3rd person sing. kitörése kitörései
1st person plural kitörésünk kitöréseink
2nd person plural kitörésetek kitöréseitek
3rd person plural kitörésük kitöréseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]