kiábrándulás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kiábrándul +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkijaːbraːndulaːʃ]
  • Hyphenation: ki‧áb‧rán‧du‧lás

Noun

[edit]

kiábrándulás (plural kiábrándulások)

  1. disillusionment

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative kiábrándulás kiábrándulások
accusative kiábrándulást kiábrándulásokat
dative kiábrándulásnak kiábrándulásoknak
instrumental kiábrándulással kiábrándulásokkal
causal-final kiábrándulásért kiábrándulásokért
translative kiábrándulássá kiábrándulásokká
terminative kiábrándulásig kiábrándulásokig
essive-formal kiábrándulásként kiábrándulásokként
essive-modal
inessive kiábrándulásban kiábrándulásokban
superessive kiábránduláson kiábrándulásokon
adessive kiábrándulásnál kiábrándulásoknál
illative kiábrándulásba kiábrándulásokba
sublative kiábrándulásra kiábrándulásokra
allative kiábránduláshoz kiábrándulásokhoz
elative kiábrándulásból kiábrándulásokból
delative kiábrándulásról kiábrándulásokról
ablative kiábrándulástól kiábrándulásoktól
non-attributive
possessive - singular
kiábrándulásé kiábrándulásoké
non-attributive
possessive - plural
kiábránduláséi kiábrándulásokéi
Possessive forms of kiábrándulás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kiábrándulásom kiábrándulásaim
2nd person sing. kiábrándulásod kiábrándulásaid
3rd person sing. kiábrándulása kiábrándulásai
1st person plural kiábrándulásunk kiábrándulásaink
2nd person plural kiábrándulásotok kiábrándulásaitok
3rd person plural kiábrándulásuk kiábrándulásaik