kocsmai
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
kocsma + -i (adjective-forming suffix)
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
kocsmai (not comparable)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kocsmai | kocsmaiak |
| accusative | kocsmait | kocsmaiakat |
| dative | kocsmainak | kocsmaiaknak |
| instrumental | kocsmaival | kocsmaiakkal |
| causal-final | kocsmaiért | kocsmaiakért |
| translative | kocsmaivá | kocsmaiakká |
| terminative | kocsmaiig | kocsmaiakig |
| essive-formal | kocsmaiként | kocsmaiakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kocsmaiban | kocsmaiakban |
| superessive | kocsmain | kocsmaiakon |
| adessive | kocsmainál | kocsmaiaknál |
| illative | kocsmaiba | kocsmaiakba |
| sublative | kocsmaira | kocsmaiakra |
| allative | kocsmaihoz | kocsmaiakhoz |
| elative | kocsmaiból | kocsmaiakból |
| delative | kocsmairól | kocsmaiakról |
| ablative | kocsmaitól | kocsmaiaktól |
| non-attributive possessive - singular |
kocsmaié | kocsmaiaké |
| non-attributive possessive - plural |
kocsmaiéi | kocsmaiakéi |
Further reading[edit]
- kocsmai in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN