kombináció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From scientific Latin combinatio[1] +‎ -áció.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkombinaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: kom‧bi‧ná‧ció

Noun[edit]

kombináció ‎(plural kombinációk)

  1. (combinatorics) combination

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kombináció kombinációk
accusative kombinációt kombinációkat
dative kombinációnak kombinációknak
instrumental kombinációval kombinációkkal
causal-final kombinációért kombinációkért
translative kombinációvá kombinációkká
terminative kombinációig kombinációkig
essive-formal kombinációként kombinációkként
essive-modal
inessive kombinációban kombinációkban
superessive kombináción kombinációkon
adessive kombinációnál kombinációknál
illative kombinációba kombinációkba
sublative kombinációra kombinációkra
allative kombinációhoz kombinációkhoz
elative kombinációból kombinációkból
delative kombinációról kombinációkról
ablative kombinációtól kombinációktól
Possessive forms of kombináció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kombinációm kombinációim
2nd person sing. kombinációd kombinációid
3rd person sing. kombinációja kombinációi
1st person plural kombinációnk kombinációink
2nd person plural kombinációtok kombinációitok
3rd person plural kombinációjuk kombinációik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2