kombinatorika

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈkombinɒtorikɒ/
  • Hyphenation: kom‧bi‧na‧to‧ri‧ka

Noun[edit]

kombinatorika ‎(plural kombinatorikák)

  1. (mathematics) combinatorics (subfield of mathematics)

Declension[edit]

Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative kombinatorika kombinatorikák
accusative kombinatorikát kombinatorikákat
dative kombinatorikának kombinatorikáknak
instrumental kombinatorikával kombinatorikákkal
causal-final kombinatorikáért kombinatorikákért
translative kombinatorikává kombinatorikákká
terminative kombinatorikáig kombinatorikákig
essive-formal kombinatorikaként kombinatorikákként
essive-modal
inessive kombinatorikában kombinatorikákban
superessive kombinatorikán kombinatorikákon
adessive kombinatorikánál kombinatorikáknál
illative kombinatorikába kombinatorikákba
sublative kombinatorikára kombinatorikákra
allative kombinatorikához kombinatorikákhoz
elative kombinatorikából kombinatorikákból
delative kombinatorikáról kombinatorikákról
ablative kombinatorikától kombinatorikáktól
Possessive forms of kombinatorika
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kombinatorikám kombinatorikáim
2nd person sing. kombinatorikád kombinatorikáid
3rd person sing. kombinatorikája kombinatorikái
1st person plural kombinatorikánk kombinatorikáink
2nd person plural kombinatorikátok kombinatorikáitok
3rd person plural kombinatorikájuk kombinatorikáik

Serbo-Croatian[edit]

Noun[edit]

kombinatorika f ‎(Cyrillic spelling комбинаторика)

  1. combinatorics