koncentrátum

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From New Latin concentrātum(concentrate)[1] with +‎ -átum ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkont͡sɛntraːtum]
  • Hyphenation: kon‧cent‧rá‧tum

Noun[edit]

koncentrátum ‎(plural koncentrátumok)

  1. (chemistry) concentrate

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative koncentrátum koncentrátumok
accusative koncentrátumot koncentrátumokat
dative koncentrátumnak koncentrátumoknak
instrumental koncentrátummal koncentrátumokkal
causal-final koncentrátumért koncentrátumokért
translative koncentrátummá koncentrátumokká
terminative koncentrátumig koncentrátumokig
essive-formal koncentrátumként koncentrátumokként
essive-modal
inessive koncentrátumban koncentrátumokban
superessive koncentrátumon koncentrátumokon
adessive koncentrátumnál koncentrátumoknál
illative koncentrátumba koncentrátumokba
sublative koncentrátumra koncentrátumokra
allative koncentrátumhoz koncentrátumokhoz
elative koncentrátumból koncentrátumokból
delative koncentrátumról koncentrátumokról
ablative koncentrátumtól koncentrátumoktól
Possessive forms of koncentrátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. koncentrátumom koncentrátumaim
2nd person sing. koncentrátumod koncentrátumaid
3rd person sing. koncentrátuma koncentrátumai
1st person plural koncentrátumunk koncentrátumaink
2nd person plural koncentrátumotok koncentrátumaitok
3rd person plural koncentrátumuk koncentrátumaik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2