konfliktus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Esperanto[edit]

Verb[edit]

konfliktus

  1. conditional of konflikti

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowing from Latin conflictus.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkoɱfliktuʃ]
  • Hyphenation: konf‧lik‧tus

Noun[edit]

konfliktus (plural konfliktusok)

  1. conflict

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative konfliktus konfliktusok
accusative konfliktust konfliktusokat
dative konfliktusnak konfliktusoknak
instrumental konfliktussal konfliktusokkal
causal-final konfliktusért konfliktusokért
translative konfliktussá konfliktusokká
terminative konfliktusig konfliktusokig
essive-formal konfliktusként konfliktusokként
essive-modal
inessive konfliktusban konfliktusokban
superessive konfliktuson konfliktusokon
adessive konfliktusnál konfliktusoknál
illative konfliktusba konfliktusokba
sublative konfliktusra konfliktusokra
allative konfliktushoz konfliktusokhoz
elative konfliktusból konfliktusokból
delative konfliktusról konfliktusokról
ablative konfliktustól konfliktusoktól
Possessive forms of konfliktus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. konfliktusom konfliktusaim
2nd person sing. konfliktusod konfliktusaid
3rd person sing. konfliktusa konfliktusai
1st person plural konfliktusunk konfliktusaink
2nd person plural konfliktusotok konfliktusaitok
3rd person plural konfliktusuk konfliktusaik

References[edit]