kontingens

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Kontingent, from French contingent, from Latin contingere[1] with +‎ -ens ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkontiŋɡɛnʃ]
  • Hyphenation: kon‧tin‧gens

Noun[edit]

kontingens ‎(plural kontingensek)

  1. contingent

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kontingens kontingensek
accusative kontingenst kontingenseket
dative kontingensnek kontingenseknek
instrumental kontingenssel kontingensekkel
causal-final kontingensért kontingensekért
translative kontingenssé kontingensekké
terminative kontingensig kontingensekig
essive-formal kontingensként kontingensekként
essive-modal
inessive kontingensben kontingensekben
superessive kontingensen kontingenseken
adessive kontingensnél kontingenseknél
illative kontingensbe kontingensekbe
sublative kontingensre kontingensekre
allative kontingenshez kontingensekhez
elative kontingensből kontingensekből
delative kontingensről kontingensekről
ablative kontingenstől kontingensektől
Possessive forms of kontingens
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kontingensem kontingenseim
2nd person sing. kontingensed kontingenseid
3rd person sing. kontingense kontingensei
1st person plural kontingensünk kontingenseink
2nd person plural kontingensetek kontingenseitek
3rd person plural kontingensük kontingenseik

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2