korszerűtlen

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

korszerű +‎ -tlen

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkorsɛryːtlɛn]
  • Hyphenation: kor‧sze‧rűt‧len

Adjective

[edit]

korszerűtlen (comparative korszerűtlenebb, superlative legkorszerűtlenebb)

  1. out of date, outdated, anachronistic
    Synonyms: elavult, idejétmúlt
    A gyors technológiai fejlődés következtében ez az eljárás ma már korszerűtlen.
    Due to rapid technological development, this procedure is outdated today.

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative korszerűtlen korszerűtlenek
accusative korszerűtlent korszerűtleneket
dative korszerűtlennek korszerűtleneknek
instrumental korszerűtlennel korszerűtlenekkel
causal-final korszerűtlenért korszerűtlenekért
translative korszerűtlenné korszerűtlenekké
terminative korszerűtlenig korszerűtlenekig
essive-formal korszerűtlenként korszerűtlenekként
essive-modal korszerűtlenül
inessive korszerűtlenben korszerűtlenekben
superessive korszerűtlenen korszerűtleneken
adessive korszerűtlennél korszerűtleneknél
illative korszerűtlenbe korszerűtlenekbe
sublative korszerűtlenre korszerűtlenekre
allative korszerűtlenhez korszerűtlenekhez
elative korszerűtlenből korszerűtlenekből
delative korszerűtlenről korszerűtlenekről
ablative korszerűtlentől korszerűtlenektől
non-attributive
possessive - singular
korszerűtlené korszerűtleneké
non-attributive
possessive - plural
korszerűtlenéi korszerűtlenekéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]