kotta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin quota.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkotːɒ]
  • Hyphenation: kot‧ta

Noun[edit]

kotta (plural kották)

  1. sheet music

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative kotta kották
accusative kottát kottákat
dative kottának kottáknak
instrumental kottával kottákkal
causal-final kottáért kottákért
translative kottává kottákká
terminative kottáig kottákig
essive-formal kottaként kottákként
essive-modal
inessive kottában kottákban
superessive kottán kottákon
adessive kottánál kottáknál
illative kottába kottákba
sublative kottára kottákra
allative kottához kottákhoz
elative kottából kottákból
delative kottáról kottákról
ablative kottától kottáktól
Possessive forms of kotta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kottám kottáim
2nd person sing. kottád kottáid
3rd person sing. kottája kottái
1st person plural kottánk kottáink
2nd person plural kottátok kottáitok
3rd person plural kottájuk kottáik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN