kretén

See also: kreten

Czech

Etymology

From French crétin from an Alpine dialectal form of chrétien, from Vulgar Latin christiānus in the sense of “anyone in Christendom”, often with a sense of “poor fellow”.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkrɛtɛːn]

Noun

kretén m anim

1. (mildly vulgar) cretin

Synonyms

• See also idiot

Related terms

• kreténský
• kretenismus

Further reading

• Template:R:PSJC
• Template:R:SSJC

---

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkrɛteːn]
• Hyphenation: kre‧tén

Noun

kretén (plural kretének)

1. cretin

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kretén	kretének
accusative	kretént	kreténeket
dative	kreténnek	kreténeknek
instrumental	kreténnel	kreténekkel
causal-final	kreténért	kreténekért
translative	kreténné	kreténekké
terminative	kreténig	kreténekig
essive-formal	kreténként	kreténekként
essive-modal	—	—
inessive	kreténben	kreténekben
superessive	kreténen	kreténeken
adessive	kreténnél	kreténeknél
illative	kreténbe	kreténekbe
sublative	kreténre	kreténekre
allative	kreténhez	kreténekhez
elative	kreténből	kreténekből
delative	kreténről	kreténekről
ablative	kreténtől	kreténektől
non-attributive possessive - singular	kreténé	kreténeké
non-attributive possessive - plural	kreténéi	kreténekéi

Possessive forms of kretén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kreténem	kreténjeim
2nd person sing.	kreténed	kreténjeid
3rd person sing.	kreténje	kreténjei
1st person plural	kreténünk	kreténjeink
2nd person plural	kreténetek	kreténjeitek
3rd person plural	kreténjük	kreténjeik