láma

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: lama, Lama, lǎma, and lamă

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈlaːmɒ/
  • Hyphenation: lá‧ma

Etymology 1[edit]

From the German Lama, from the Spanish llama, from Quechua.

Noun[edit]

láma ‎(plural lámák)

  1. llama
Declension[edit]
Inflection (plural in -k, back harmony)
singular plural
nominative láma lámák
accusative lámát lámákat
dative lámának lámáknak
instrumental lámával lámákkal
causal-final lámáért lámákért
translative lámává lámákká
terminative lámáig lámákig
essive-formal lámaként lámákként
essive-modal
inessive lámában lámákban
superessive lámán lámákon
adessive lámánál lámáknál
illative lámába lámákba
sublative lámára lámákra
allative lámához lámákhoz
elative lámából lámákból
delative lámáról lámákról
ablative lámától lámáktól
Possessive forms of láma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lámám lámáim
2nd person sing. lámád lámáid
3rd person sing. lámája lámái
1st person plural lámánk lámáink
2nd person plural lámátok lámáitok
3rd person plural lámájuk lámáik

Etymology 2[edit]

From the German Lama, from the English lama, from the Tibetan བླ་མ་ ‎(bla ma, chief).

Noun[edit]

láma ‎(plural lámák)

  1. lama
Declension[edit]

Same as above.

Derived terms[edit]

Irish[edit]

Etymology[edit]

From Tibetan བླ་མ་ ‎(bla ma, chief).

Pronunciation[edit]

Noun[edit]

láma m ‎(genitive singular láma, nominative plural lámaí)

  1. (Buddhism) lama

Declension[edit]

Related terms[edit]


Slovak[edit]

Etymology[edit]

From Tibetan བླ་མ་ ‎(bla ma).

Noun[edit]

láma m ‎(genitive singular lámu, nominative plural lámovia, declension pattern of hrdina)

  1. (Buddhism) lama

Declension[edit]

Related terms[edit]