Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



Back-formation from lakmározik, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈlɒkomɒ]
  • Hyphenation: la‧ko‧ma


lakoma (plural lakomák)

  1. banquet (a large celebratory meal; a feast)


Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative lakoma lakomák
accusative lakomát lakomákat
dative lakomának lakomáknak
instrumental lakomával lakomákkal
causal-final lakomáért lakomákért
translative lakomává lakomákká
terminative lakomáig lakomákig
essive-formal lakomaként lakomákként
inessive lakomában lakomákban
superessive lakomán lakomákon
adessive lakománál lakomáknál
illative lakomába lakomákba
sublative lakomára lakomákra
allative lakomához lakomákhoz
elative lakomából lakomákból
delative lakomáról lakomákról
ablative lakomától lakomáktól
Possessive forms of lakoma
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lakomám lakomáim
2nd person sing. lakomád lakomáid
3rd person sing. lakomája lakomái
1st person plural lakománk lakomáink
2nd person plural lakomátok lakomáitok
3rd person plural lakomájuk lakomáik

Derived terms[edit]