lejtő

Hungarian

Etymology

lejt +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈlɛjtøː]
• Hyphenation: lej‧tő

Verb

lejtő

1. (deprecated template usage) present participle of lejt

Noun

lejtő (plural lejtők)

1. slope

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	lejtő	lejtők
accusative	lejtőt	lejtőket
dative	lejtőnek	lejtőknek
instrumental	lejtővel	lejtőkkel
causal-final	lejtőért	lejtőkért
translative	lejtővé	lejtőkké
terminative	lejtőig	lejtőkig
essive-formal	lejtőként	lejtőkként
essive-modal	—	—
inessive	lejtőben	lejtőkben
superessive	lejtőn	lejtőkön
adessive	lejtőnél	lejtőknél
illative	lejtőbe	lejtőkbe
sublative	lejtőre	lejtőkre
allative	lejtőhöz	lejtőkhöz
elative	lejtőből	lejtőkből
delative	lejtőről	lejtőkről
ablative	lejtőtől	lejtőktől
non-attributive possessive - singular	lejtőé	lejtőké
non-attributive possessive - plural	lejtőéi	lejtőkéi

Possessive forms of lejtő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	lejtőm	lejtőim
2nd person sing.	lejtőd	lejtőid
3rd person sing.	lejtője	lejtői
1st person plural	lejtőnk	lejtőink
2nd person plural	lejtőtök	lejtőitek
3rd person plural	lejtőjük	lejtőik

Derived terms

• lejtős