lelke

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the lelk- stem of lélek +‎ -e (possessive suffix).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛlkɛ]
  • Hyphenation: lel‧ke

Noun[edit]

lelke

  1. third-person singular (single possession) possessive of lélek

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lelke
accusative lelkét
dative lelkének
instrumental lelkével
causal-final lelkéért
translative lelkévé
terminative lelkéig
essive-formal lelkeként
essive-modal lelkéül
inessive lelkében
superessive lelkén
adessive lelkénél
illative lelkébe
sublative lelkére
allative lelkéhez
elative lelkéből
delative lelkéről
ablative lelkétől