lélek

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: lelek

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Finno-Ugric *lewlɜ (breath, soul)[1] +‎ -k (diminutive suffix)[2].

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈleːlɛk]
  • (file)
  • Hyphenation: lé‧lek

Noun[edit]

lélek (plural lelkek)

  1. soul, ghost

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lélek lelkek
accusative lelket lelkeket
dative léleknek lelkeknek
instrumental lélekkel lelkekkel
causal-final lélekért lelkekért
translative lélekké lelkekké
terminative lélekig lelkekig
essive-formal lélekként lelkekként
essive-modal
inessive lélekben lelkekben
superessive lelken lelkeken
adessive léleknél lelkeknél
illative lélekbe lelkekbe
sublative lélekre lelkekre
allative lélekhez lelkekhez
elative lélekből lelkekből
delative lélekről lelkekről
ablative lélektől lelkektől
Possessive forms of lélek
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lelkem lelkeim
2nd person sing. lelked lelkeid
3rd person sing. lelke lelkei
1st person plural lelkünk lelkeink
2nd person plural lelketek lelkeitek
3rd person plural lelkük lelkeik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

References[edit]

  1. ^ Entry #483 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6