lelkész

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From lélek (soul) +‎ -ész

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛlkeːs]
  • Hyphenation: lel‧kész

Noun[edit]

lelkész (plural lelkészek)

  1. clergyman, priest, pastor

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lelkész lelkészek
accusative lelkészt lelkészeket
dative lelkésznek lelkészeknek
instrumental lelkésszel lelkészekkel
causal-final lelkészért lelkészekért
translative lelkésszé lelkészekké
terminative lelkészig lelkészekig
essive-formal lelkészként lelkészekként
essive-modal
inessive lelkészben lelkészekben
superessive lelkészen lelkészeken
adessive lelkésznél lelkészeknél
illative lelkészbe lelkészekbe
sublative lelkészre lelkészekre
allative lelkészhez lelkészekhez
elative lelkészből lelkészekből
delative lelkészről lelkészekről
ablative lelkésztől lelkészektől
Possessive forms of lelkész
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lelkészem lelkészeim
2nd person sing. lelkészed lelkészeid
3rd person sing. lelkésze lelkészei
1st person plural lelkészünk lelkészeink
2nd person plural lelkészetek lelkészeitek
3rd person plural lelkészük lelkészeik

Synonyms[edit]

See also[edit]