lengyel

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Lengyel

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Old Hungarian lengyen, from Proto-Slavic *lęděninъ, from *lędo + *-ěninъ, from Proto-Indo-European *lendʰ-. Compare Lithuanian lenkas.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈlɛɲɟɛl]
  • Hyphenation: len‧gyel
  • Rhymes: -ɛl

Adjective[edit]

lengyel (not comparable)

  1. Polish (of or relating to Poland, its people or language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lengyel lengyelek
accusative lengyelt lengyeleket
dative lengyelnek lengyeleknek
instrumental lengyellel lengyelekkel
causal-final lengyelért lengyelekért
translative lengyellé lengyelekké
terminative lengyelig lengyelekig
essive-formal lengyelként lengyelekként
essive-modal lengyelül
inessive lengyelben lengyelekben
superessive lengyelen lengyeleken
adessive lengyelnél lengyeleknél
illative lengyelbe lengyelekbe
sublative lengyelre lengyelekre
allative lengyelhez lengyelekhez
elative lengyelből lengyelekből
delative lengyelről lengyelekről
ablative lengyeltől lengyelektől
non-attributive
possessive - singular
lengyelé lengyeleké
non-attributive
possessive - plural
lengyeléi lengyelekéi

Noun[edit]

lengyel (countable and uncountable, plural lengyelek)

  1. Pole (person)
  2. Polish (language)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative lengyel lengyelek
accusative lengyelt lengyeleket
dative lengyelnek lengyeleknek
instrumental lengyellel lengyelekkel
causal-final lengyelért lengyelekért
translative lengyellé lengyelekké
terminative lengyelig lengyelekig
essive-formal lengyelként lengyelekként
essive-modal
inessive lengyelben lengyelekben
superessive lengyelen lengyeleken
adessive lengyelnél lengyeleknél
illative lengyelbe lengyelekbe
sublative lengyelre lengyelekre
allative lengyelhez lengyelekhez
elative lengyelből lengyelekből
delative lengyelről lengyelekről
ablative lengyeltől lengyelektől
non-attributive
possessive - singular
lengyelé lengyeleké
non-attributive
possessive - plural
lengyeléi lengyelekéi
Possessive forms of lengyel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. lengyelem lengyeleim
2nd person sing. lengyeled lengyeleid
3rd person sing. lengyele lengyelei
1st person plural lengyelünk lengyeleink
2nd person plural lengyeletek lengyeleitek
3rd person plural lengyelük lengyeleik

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • lengyel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN