mágus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin magus ‎(Persian priest)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmaːɡuʃ/
  • Hyphenation: má‧gus

Noun[edit]

mágus ‎(plural mágusok)

  1. magician

Declension[edit]

Inflection (plural in -ok, back harmony)
singular plural
nominative mágus mágusok
accusative mágust mágusokat
dative mágusnak mágusoknak
instrumental mágussal mágusokkal
causal-final mágusért mágusokért
translative mágussá mágusokká
terminative mágusig mágusokig
essive-formal mágusként mágusokként
essive-modal
inessive mágusban mágusokban
superessive máguson mágusokon
adessive mágusnál mágusoknál
illative mágusba mágusokba
sublative mágusra mágusokra
allative mágushoz mágusokhoz
elative mágusból mágusokból
delative mágusról mágusokról
ablative mágustól mágusoktól
Possessive forms of mágus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mágusom mágusaim
2nd person sing. mágusod mágusaid
3rd person sing. mágusa mágusai
1st person plural mágusunk mágusaink
2nd person plural mágusotok mágusaitok
3rd person plural mágusuk mágusaik

Synonyms[edit]