mítosz

Hungarian

Etymology

From Ancient Greek μῦθος (mûthos, “word, humour, companion, speech, account, rumour, fable”), from μυθέομαι (muthéomai, “I say, I tell”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmiːtos]
• Hyphenation: mí‧tosz
• Rhymes: -os

Noun

mítosz (plural mítoszok)

1. myth (sacred narrative)

   Synonym: hitrege

   Sziszüphosz mítosza ― The myth of Sisyphus

   Az özönvíz mítosza ― The myth of the flood

2. myth (false, exaggerated or idealized account of events)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mítosz	mítoszok
accusative	mítoszt	mítoszokat
dative	mítosznak	mítoszoknak
instrumental	mítosszal	mítoszokkal
causal-final	mítoszért	mítoszokért
translative	mítosszá	mítoszokká
terminative	mítoszig	mítoszokig
essive-formal	mítoszként	mítoszokként
essive-modal	—	—
inessive	mítoszban	mítoszokban
superessive	mítoszon	mítoszokon
adessive	mítosznál	mítoszoknál
illative	mítoszba	mítoszokba
sublative	mítoszra	mítoszokra
allative	mítoszhoz	mítoszokhoz
elative	mítoszból	mítoszokból
delative	mítoszról	mítoszokról
ablative	mítosztól	mítoszoktól
non-attributive possessive - singular	mítoszé	mítoszoké
non-attributive possessive - plural	mítoszéi	mítoszokéi

Possessive forms of mítosz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mítoszom	mítoszaim
2nd person sing.	mítoszod	mítoszaid
3rd person sing.	mítosza	mítoszai
1st person plural	mítoszunk	mítoszaink
2nd person plural	mítoszotok	mítoszaitok
3rd person plural	mítoszuk	mítoszaik

Derived terms

• teremtésmítosz

Related terms

• mitológia
• mitológiai

Further reading

• mítosz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN