magánszemély

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

magán +‎ személy

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɒɡaːnsɛmeːj]
  • Hyphenation: ma‧gán‧sze‧mély
  • Rhymes: -eːj

Noun[edit]

magánszemély (plural magánszemélyek)

  1. private individual (not an official or a governmental person)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative magánszemély magánszemélyek
accusative magánszemélyt magánszemélyeket
dative magánszemélynek magánszemélyeknek
instrumental magánszeméllyel magánszemélyekkel
causal-final magánszemélyért magánszemélyekért
translative magánszeméllyé magánszemélyekké
terminative magánszemélyig magánszemélyekig
essive-formal magánszemélyként magánszemélyekként
essive-modal
inessive magánszemélyben magánszemélyekben
superessive magánszemélyen magánszemélyeken
adessive magánszemélynél magánszemélyeknél
illative magánszemélybe magánszemélyekbe
sublative magánszemélyre magánszemélyekre
allative magánszemélyhez magánszemélyekhez
elative magánszemélyből magánszemélyekből
delative magánszemélyről magánszemélyekről
ablative magánszemélytől magánszemélyektől
non-attributive
possessive - singular
magánszemélyé magánszemélyeké
non-attributive
possessive - plural
magánszemélyéi magánszemélyekéi
Possessive forms of magánszemély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. magánszemélyem magánszemélyeim
2nd person sing. magánszemélyed magánszemélyeid
3rd person sing. magánszemélye magánszemélyei
1st person plural magánszemélyünk magánszemélyeink
2nd person plural magánszemélyetek magánszemélyeitek
3rd person plural magánszemélyük magánszemélyeik

See also[edit]