magafajta

Hungarian

Etymology

maga (“oneself”) +‎ -fajta (“sort, kind, type”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒɡɒfɒjtɒ]
• Hyphenation: ma‧ga‧faj‧ta

Adjective

magafajta (not comparable)

1. like/such as him/her, like himself/herself

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	magafajta	magafajták
accusative	magafajtát	magafajtákat
dative	magafajtának	magafajtáknak
instrumental	magafajtával	magafajtákkal
causal-final	magafajtáért	magafajtákért
translative	magafajtává	magafajtákká
terminative	magafajtáig	magafajtákig
essive-formal	magafajtaként	magafajtákként
essive-modal	—	—
inessive	magafajtában	magafajtákban
superessive	magafajtán	magafajtákon
adessive	magafajtánál	magafajtáknál
illative	magafajtába	magafajtákba
sublative	magafajtára	magafajtákra
allative	magafajtához	magafajtákhoz
elative	magafajtából	magafajtákból
delative	magafajtáról	magafajtákról
ablative	magafajtától	magafajtáktól
non-attributive possessive - singular	magafajtáé	magafajtáké
non-attributive possessive - plural	magafajtáéi	magafajtákéi

Usage notes

The forms referring to other persons are:

• magamfajta (“like me”)
• magadfajta (“like yourself”)
• magunkfajta (“like us”)
• magatokfajta (“like yourselves”)
• magukfajta (“like them”)

Derived terms

• magafajtájú

Further reading

• magafajta in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN