mandula

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

mandula

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɒndulɒ]
  • Hyphenation: man‧du‧la

Noun[edit]

mandula (plural mandulák)

  1. almond
  2. tonsil (organ)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mandula mandulák
accusative mandulát mandulákat
dative mandulának manduláknak
instrumental mandulával mandulákkal
causal-final manduláért mandulákért
translative mandulává mandulákká
terminative manduláig mandulákig
essive-formal mandulaként mandulákként
essive-modal
inessive mandulában mandulákban
superessive mandulán mandulákon
adessive mandulánál manduláknál
illative mandulába mandulákba
sublative mandulára mandulákra
allative mandulához mandulákhoz
elative mandulából mandulákból
delative manduláról mandulákról
ablative mandulától manduláktól
Possessive forms of mandula
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mandulám manduláim
2nd person sing. mandulád manduláid
3rd person sing. mandulája mandulái
1st person plural mandulánk manduláink
2nd person plural mandulátok manduláitok
3rd person plural mandulájuk manduláik

Derived terms[edit]


Serbo-Croatian[edit]

Etymology[edit]

From Italian mandorla, from Vulgar Latin amandula, from Latin amygdala, from Ancient Greek ἀμυγδάλη (amugdálē).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /mândula/
  • Hyphenation: man‧du‧la

Noun[edit]

mȁndula f (Cyrillic spelling ма̏ндула)

  1. (regional) almond
  2. (in the plural) tonsil (organ)

Declension[edit]

References[edit]

  • mandula” in Hrvatski jezični portal