marcipán

See also: marcipan

Czech

Etymology

Borrowed from German Marzipan, from Italian marzapane.

Noun

marcipán m inan

1. marzipan

Declension

This noun needs an inflection-table template.

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Marzipan, from Italian marzapane.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɒrt͡sipaːn]
• Hyphenation: mar‧ci‧pán
• Rhymes: -aːn

Noun

marcipán (plural marcipánok)

1. marzipan

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	marcipán	marcipánok
accusative	marcipánt	marcipánokat
dative	marcipánnak	marcipánoknak
instrumental	marcipánnal	marcipánokkal
causal-final	marcipánért	marcipánokért
translative	marcipánná	marcipánokká
terminative	marcipánig	marcipánokig
essive-formal	marcipánként	marcipánokként
essive-modal	—	—
inessive	marcipánban	marcipánokban
superessive	marcipánon	marcipánokon
adessive	marcipánnál	marcipánoknál
illative	marcipánba	marcipánokba
sublative	marcipánra	marcipánokra
allative	marcipánhoz	marcipánokhoz
elative	marcipánból	marcipánokból
delative	marcipánról	marcipánokról
ablative	marcipántól	marcipánoktól
non-attributive possessive - singular	marcipáné	marcipánoké
non-attributive possessive - plural	marcipánéi	marcipánokéi

Possessive forms of marcipán
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	marcipánom	marcipánjaim
2nd person sing.	marcipánod	marcipánjaid
3rd person sing.	marcipánja	marcipánjai
1st person plural	marcipánunk	marcipánjaink
2nd person plural	marcipánotok	marcipánjaitok
3rd person plural	marcipánjuk	marcipánjaik

Further reading

• marcipán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN