megaláztatás

Hungarian

Etymology

megaláz (“to humiliate”) +‎ -tat(ik) (passive-forming suffix) + -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡɒlaːstɒtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧aláz‧ta‧tás

Noun

megaláztatás (plural megaláztatások)

1. humiliation

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megaláztatás	megaláztatások
accusative	megaláztatást	megaláztatásokat
dative	megaláztatásnak	megaláztatásoknak
instrumental	megaláztatással	megaláztatásokkal
causal-final	megaláztatásért	megaláztatásokért
translative	megaláztatássá	megaláztatásokká
terminative	megaláztatásig	megaláztatásokig
essive-formal	megaláztatásként	megaláztatásokként
essive-modal	megaláztatásul	—
inessive	megaláztatásban	megaláztatásokban
superessive	megaláztatáson	megaláztatásokon
adessive	megaláztatásnál	megaláztatásoknál
illative	megaláztatásba	megaláztatásokba
sublative	megaláztatásra	megaláztatásokra
allative	megaláztatáshoz	megaláztatásokhoz
elative	megaláztatásból	megaláztatásokból
delative	megaláztatásról	megaláztatásokról
ablative	megaláztatástól	megaláztatásoktól
non-attributive possessive - singular	megaláztatásé	megaláztatásoké
non-attributive possessive - plural	megaláztatáséi	megaláztatásokéi

Possessive forms of megaláztatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megaláztatásom	megaláztatásaim
2nd person sing.	megaláztatásod	megaláztatásaid
3rd person sing.	megaláztatása	megaláztatásai
1st person plural	megaláztatásunk	megaláztatásaink
2nd person plural	megaláztatásotok	megaláztatásaitok
3rd person plural	megaláztatásuk	megaláztatásaik

Further reading

• megaláztatás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN