megengedett

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megenged +‎ -ett

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛɡɛŋɡɛdɛtː]
  • Hyphenation: meg‧en‧ge‧dett
  • Rhymes: -ɛtː

Verb[edit]

megengedett

  1. third-person singular indicative past indefinite of megenged

Participle[edit]

megengedett

  1. past participle of megenged

Adjective[edit]

megengedett (comparative megengedettebb, superlative legmegengedettebb)

  1. allowed, permitted
    Synonyms: engedélyezett, elfogadott, elnézett, megtűrt, (all these are primarily participles) tolerált
    Antonyms: tilos, tiltott

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megengedett megengedettek
accusative megengedettet megengedetteket
dative megengedettnek megengedetteknek
instrumental megengedettel megengedettekkel
causal-final megengedettért megengedettekért
translative megengedetté megengedettekké
terminative megengedettig megengedettekig
essive-formal megengedettként megengedettekként
essive-modal
inessive megengedettben megengedettekben
superessive megengedetten megengedetteken
adessive megengedettnél megengedetteknél
illative megengedettbe megengedettekbe
sublative megengedettre megengedettekre
allative megengedetthez megengedettekhez
elative megengedettből megengedettekből
delative megengedettről megengedettekről
ablative megengedettől megengedettektől
non-attributive
possessive - singular
megengedetté megengedetteké
non-attributive
possessive - plural
megengedettéi megengedettekéi

Further reading[edit]