megerőszakolás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

megerőszakol +‎ -ás

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈmɛɡɛrøːsɒkolaːʃ]
  • Hyphenation: meg‧erő‧sza‧ko‧lás

Noun

[edit]

megerőszakolás (plural megerőszakolások)

  1. rape

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative megerőszakolás megerőszakolások
accusative megerőszakolást megerőszakolásokat
dative megerőszakolásnak megerőszakolásoknak
instrumental megerőszakolással megerőszakolásokkal
causal-final megerőszakolásért megerőszakolásokért
translative megerőszakolássá megerőszakolásokká
terminative megerőszakolásig megerőszakolásokig
essive-formal megerőszakolásként megerőszakolásokként
essive-modal
inessive megerőszakolásban megerőszakolásokban
superessive megerőszakoláson megerőszakolásokon
adessive megerőszakolásnál megerőszakolásoknál
illative megerőszakolásba megerőszakolásokba
sublative megerőszakolásra megerőszakolásokra
allative megerőszakoláshoz megerőszakolásokhoz
elative megerőszakolásból megerőszakolásokból
delative megerőszakolásról megerőszakolásokról
ablative megerőszakolástól megerőszakolásoktól
non-attributive
possessive - singular
megerőszakolásé megerőszakolásoké
non-attributive
possessive - plural
megerőszakoláséi megerőszakolásokéi
Possessive forms of megerőszakolás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megerőszakolásom megerőszakolásaim
2nd person sing. megerőszakolásod megerőszakolásaid
3rd person sing. megerőszakolása megerőszakolásai
1st person plural megerőszakolásunk megerőszakolásaink
2nd person plural megerőszakolásotok megerőszakolásaitok
3rd person plural megerőszakolásuk megerőszakolásaik