meghitt

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From the obsolete meghisz (to give credit to someone, to completely trust someone) +‎ -tt (past participle suffix), from meg- (verbal prefix) +‎ hisz (to believe, to have faith in).[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛkhitː]
  • Hyphenation: meg‧hitt
  • Rhymes: -itː

Adjective[edit]

meghitt (comparative meghittebb, superlative legmeghittebb)

  1. cosy, intimate, familiar, snug
    Synonyms: bizalmas, bensőséges, intim

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meghitt meghittek
accusative meghittet meghitteket
dative meghittnek meghitteknek
instrumental meghittel meghittekkel
causal-final meghittért meghittekért
translative meghitté meghittekké
terminative meghittig meghittekig
essive-formal meghittként meghittekként
essive-modal
inessive meghittben meghittekben
superessive meghitten meghitteken
adessive meghittnél meghitteknél
illative meghittbe meghittekbe
sublative meghittre meghittekre
allative meghitthez meghittekhez
elative meghittből meghittekből
delative meghittről meghittekről
ablative meghittől meghittektől
non-attributive
possessive - singular
meghitté meghitteké
non-attributive
possessive - plural
meghittéi meghittekéi

References[edit]

  1. ^ meghitt in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]