megkoronázás

Hungarian

Etymology

megkoronáz (“to crown”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkːoronaːzaːʃ]
• Hyphenation: meg‧ko‧ro‧ná‧zás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

megkoronázás

1. coronation (the act of crowning a sovereign)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megkoronázás	megkoronázások
accusative	megkoronázást	megkoronázásokat
dative	megkoronázásnak	megkoronázásoknak
instrumental	megkoronázással	megkoronázásokkal
causal-final	megkoronázásért	megkoronázásokért
translative	megkoronázássá	megkoronázásokká
terminative	megkoronázásig	megkoronázásokig
essive-formal	megkoronázásként	megkoronázásokként
essive-modal	megkoronázásul	—
inessive	megkoronázásban	megkoronázásokban
superessive	megkoronázáson	megkoronázásokon
adessive	megkoronázásnál	megkoronázásoknál
illative	megkoronázásba	megkoronázásokba
sublative	megkoronázásra	megkoronázásokra
allative	megkoronázáshoz	megkoronázásokhoz
elative	megkoronázásból	megkoronázásokból
delative	megkoronázásról	megkoronázásokról
ablative	megkoronázástól	megkoronázásoktól
non-attributive possessive - singular	megkoronázásé	megkoronázásoké
non-attributive possessive - plural	megkoronázáséi	megkoronázásokéi

Possessive forms of megkoronázás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megkoronázásom	megkoronázásaim
2nd person sing.	megkoronázásod	megkoronázásaid
3rd person sing.	megkoronázása	megkoronázásai
1st person plural	megkoronázásunk	megkoronázásaink
2nd person plural	megkoronázásotok	megkoronázásaitok
3rd person plural	megkoronázásuk	megkoronázásaik