megtestesülés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

megtestesül +‎ -és

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmɛktɛʃtɛʃyleːʃ]
  • Hyphenation: meg‧tes‧te‧sü‧lés

Noun[edit]

megtestesülés (plural megtestesülések)

  1. incarnation

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative megtestesülés megtestesülések
accusative megtestesülést megtestesüléseket
dative megtestesülésnek megtestesüléseknek
instrumental megtestesüléssel megtestesülésekkel
causal-final megtestesülésért megtestesülésekért
translative megtestesüléssé megtestesülésekké
terminative megtestesülésig megtestesülésekig
essive-formal megtestesülésként megtestesülésekként
essive-modal
inessive megtestesülésben megtestesülésekben
superessive megtestesülésen megtestesüléseken
adessive megtestesülésnél megtestesüléseknél
illative megtestesülésbe megtestesülésekbe
sublative megtestesülésre megtestesülésekre
allative megtestesüléshez megtestesülésekhez
elative megtestesülésből megtestesülésekből
delative megtestesülésről megtestesülésekről
ablative megtestesüléstől megtestesülésektől
Possessive forms of megtestesülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. megtestesülésem megtestesüléseim
2nd person sing. megtestesülésed megtestesüléseid
3rd person sing. megtestesülése megtestesülései
1st person plural megtestesülésünk megtestesüléseink
2nd person plural megtestesülésetek megtestesüléseitek
3rd person plural megtestesülésük megtestesüléseik