mellcsont

Hungarian

mellcsont (shown in red)

Etymology

mell (“breast”) +‎ csont (“bone”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛlt͡ʃont]
• Hyphenation: mell‧csont

Noun

mellcsont (plural mellcsontok)

1. (anatomy) breastbone, sternum (the central narrow bone in the front of the chest, connecting the collarbone and the top ribs)

   Synonym: szegycsont

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	mellcsont	mellcsontok
accusative	mellcsontot	mellcsontokat
dative	mellcsontnak	mellcsontoknak
instrumental	mellcsonttal	mellcsontokkal
causal-final	mellcsontért	mellcsontokért
translative	mellcsonttá	mellcsontokká
terminative	mellcsontig	mellcsontokig
essive-formal	mellcsontként	mellcsontokként
essive-modal	—	—
inessive	mellcsontban	mellcsontokban
superessive	mellcsonton	mellcsontokon
adessive	mellcsontnál	mellcsontoknál
illative	mellcsontba	mellcsontokba
sublative	mellcsontra	mellcsontokra
allative	mellcsonthoz	mellcsontokhoz
elative	mellcsontból	mellcsontokból
delative	mellcsontról	mellcsontokról
ablative	mellcsonttól	mellcsontoktól
non-attributive possessive - singular	mellcsonté	mellcsontoké
non-attributive possessive - plural	mellcsontéi	mellcsontokéi

Possessive forms of mellcsont
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mellcsontom	mellcsontjaim
2nd person sing.	mellcsontod	mellcsontjaid
3rd person sing.	mellcsontja	mellcsontjai
1st person plural	mellcsontunk	mellcsontjaink
2nd person plural	mellcsontotok	mellcsontjaitok
3rd person plural	mellcsontjuk	mellcsontjaik

Further reading

• mellcsont in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN