minő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: mino, Mino, minó, minò, and Miño

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Shortened from the interrogative pronoun minemű (what kind of), from mi + nemű.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈminøː]
  • Hyphenation: mi‧nő

Pronoun[edit]

minő

  1. (interrogative, archaic, poetic) what? what kind of?

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative minő minők
accusative minőt minőket
dative minőnek minőknek
instrumental minővel minőkkel
causal-final minőért minőkért
translative minővé minőkké
terminative minőig minőkig
essive-formal minőként minőkként
essive-modal
inessive minőben minőkben
superessive minőn minőkön
adessive minőnél minőknél
illative minőbe minőkbe
sublative minőre minőkre
allative minőhöz minőkhöz
elative minőből minőkből
delative minőről minőkről
ablative minőtől minőktől

Synonyms[edit]

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, →ISBN