miniszter
Hungarian
Etymology
From Latin minister (“attendant, servant, assistant”).[1]
Pronunciation
Noun
miniszter (plural miniszterek)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | miniszter | miniszterek |
| accusative | minisztert | minisztereket |
| dative | miniszternek | minisztereknek |
| instrumental | miniszterrel | miniszterekkel |
| causal-final | miniszterért | miniszterekért |
| translative | miniszterré | miniszterekké |
| terminative | miniszterig | miniszterekig |
| essive-formal | miniszterként | miniszterekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | miniszterben | miniszterekben |
| superessive | miniszteren | minisztereken |
| adessive | miniszternél | minisztereknél |
| illative | miniszterbe | miniszterekbe |
| sublative | miniszterre | miniszterekre |
| allative | miniszterhez | miniszterekhez |
| elative | miniszterből | miniszterekből |
| delative | miniszterről | miniszterekről |
| ablative | minisztertől | miniszterektől |
| non-attributive possessive - singular |
miniszteré | minisztereké |
| non-attributive possessive - plural |
miniszteréi | miniszterekéi |
| Possessive forms of miniszter | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | miniszterem | minisztereim |
| 2nd person sing. | minisztered | minisztereid |
| 3rd person sing. | minisztere | miniszterei |
| 1st person plural | miniszterünk | minisztereink |
| 2nd person plural | miniszteretek | minisztereitek |
| 3rd person plural | miniszterük | minisztereik |
Derived terms
Compound words
References
- ^ miniszter in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)