mondata

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

mondat +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmondɒtɒ]
  • Hyphenation: mon‧da‧ta

Noun[edit]

mondata

  1. third-person singular (single possession) possessive of mondat

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative mondata
accusative mondatát
dative mondatának
instrumental mondatával
causal-final mondatáért
translative mondatává
terminative mondatáig
essive-formal mondataként
essive-modal mondatául
inessive mondatában
superessive mondatán
adessive mondatánál
illative mondatába
sublative mondatára
allative mondatához
elative mondatából
delative mondatáról
ablative mondatától

Italian[edit]

Participle[edit]

mondata

  1. feminine singular of mondato

Anagrams[edit]