monográfia

Hungarian

Etymology

Borrowed from German Monographie. With -gráfia ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmonoɡraːfijɒ]
• Hyphenation: mo‧no‧grá‧fia, mo‧nog‧rá‧fia
• Rhymes: -jɒ

Noun

monográfia (plural monográfiák)

1. monograph (a scholarly book or a treatise on a single subject or a group of related subjects, usually written by one person)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	monográfia	monográfiák
accusative	monográfiát	monográfiákat
dative	monográfiának	monográfiáknak
instrumental	monográfiával	monográfiákkal
causal-final	monográfiáért	monográfiákért
translative	monográfiává	monográfiákká
terminative	monográfiáig	monográfiákig
essive-formal	monográfiaként	monográfiákként
essive-modal	—	—
inessive	monográfiában	monográfiákban
superessive	monográfián	monográfiákon
adessive	monográfiánál	monográfiáknál
illative	monográfiába	monográfiákba
sublative	monográfiára	monográfiákra
allative	monográfiához	monográfiákhoz
elative	monográfiából	monográfiákból
delative	monográfiáról	monográfiákról
ablative	monográfiától	monográfiáktól
non-attributive possessive - singular	monográfiáé	monográfiáké
non-attributive possessive - plural	monográfiáéi	monográfiákéi

Possessive forms of monográfia
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	monográfiám	monográfiáim
2nd person sing.	monográfiád	monográfiáid
3rd person sing.	monográfiája	monográfiái
1st person plural	monográfiánk	monográfiáink
2nd person plural	monográfiátok	monográfiáitok
3rd person plural	monográfiájuk	monográfiáik

Further reading

• monográfia in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN