monoteizmus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From scientific Latin monotheismus.[1] With -izmus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈmonotɛʲizmuʃ]
  • Hyphenation: mo‧no‧te‧iz‧mus

Noun[edit]

monoteizmus (plural monoteizmusok)

  1. monotheism

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative monoteizmus monoteizmusok
accusative monoteizmust monoteizmusokat
dative monoteizmusnak monoteizmusoknak
instrumental monoteizmussal monoteizmusokkal
causal-final monoteizmusért monoteizmusokért
translative monoteizmussá monoteizmusokká
terminative monoteizmusig monoteizmusokig
essive-formal monoteizmusként monoteizmusokként
essive-modal
inessive monoteizmusban monoteizmusokban
superessive monoteizmuson monoteizmusokon
adessive monoteizmusnál monoteizmusoknál
illative monoteizmusba monoteizmusokba
sublative monoteizmusra monoteizmusokra
allative monoteizmushoz monoteizmusokhoz
elative monoteizmusból monoteizmusokból
delative monoteizmusról monoteizmusokról
ablative monoteizmustól monoteizmusoktól
Possessive forms of monoteizmus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. monoteizmusom monoteizmusaim
2nd person sing. monoteizmusod monoteizmusaid
3rd person sing. monoteizmusa monoteizmusai
1st person plural monoteizmusunk monoteizmusaink
2nd person plural monoteizmusotok monoteizmusaitok
3rd person plural monoteizmusuk monoteizmusaik

Synonyms[edit]

References[edit]


Slovak[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈmɔnɔtɛizmus/

Noun[edit]

monoteizmus m (genitive singular monoteizmu, nominative plural monoteizmy, genitive plural monoteizmov, declension pattern of dub)

  1. monotheism

Declension[edit]

Derived terms[edit]

Further reading[edit]