mutató

See also: mutato

Hungarian

Etymology

mutat +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmutɒtoː]
• Hyphenation: mu‧ta‧tó

Adjective

mutató (not comparable)

1. showing, pointing
2. (grammar) demonstrative

   mutató névmás ― demonstrative pronoun

Derived terms

• mutatóujj
• mutató névmás

Noun

mutató (plural mutatók)

1. needle, pointer (in an instrument)
2. hand (watch)
3. index
4. sample

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	mutató	mutatók
accusative	mutatót	mutatókat
dative	mutatónak	mutatóknak
instrumental	mutatóval	mutatókkal
causal-final	mutatóért	mutatókért
translative	mutatóvá	mutatókká
terminative	mutatóig	mutatókig
essive-formal	mutatóként	mutatókként
essive-modal	—	—
inessive	mutatóban	mutatókban
superessive	mutatón	mutatókon
adessive	mutatónál	mutatóknál
illative	mutatóba	mutatókba
sublative	mutatóra	mutatókra
allative	mutatóhoz	mutatókhoz
elative	mutatóból	mutatókból
delative	mutatóról	mutatókról
ablative	mutatótól	mutatóktól
non-attributive possessive - singular	mutatóé	mutatóké
non-attributive possessive - plural	mutatóéi	mutatókéi

Possessive forms of mutató
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mutatóm	mutatóim
2nd person sing.	mutatód	mutatóid
3rd person sing.	mutatója	mutatói
1st person plural	mutatónk	mutatóink
2nd person plural	mutatótok	mutatóitok
3rd person plural	mutatójuk	mutatóik

Derived terms

• képmutató
• névmutató
• óramutató
• percmutató
• tárgymutató
• útmutató

Verb

mutató

1. (deprecated template usage) present participle of mutat