normális

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search
See also: normalis

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Late Latin normālis (in conformity with rule, normal), Latin normālis (made according to a carpenter's square), from norma (carpenter’s square, rule, pattern) +‎ -ális.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnormaːliʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: nor‧má‧lis

Adjective[edit]

normális (comparative normálisabb, superlative legnormálisabb)

  1. normal
  2. be in one's right mind

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative normális normálisak
accusative normálisat normálisakat
dative normálisnak normálisaknak
instrumental normálissal normálisakkal
causal-final normálisért normálisakért
translative normálissá normálisakká
terminative normálisig normálisakig
essive-formal normálisként normálisakként
essive-modal
inessive normálisban normálisakban
superessive normálison normálisakon
adessive normálisnál normálisaknál
illative normálisba normálisakba
sublative normálisra normálisakra
allative normálishoz normálisakhoz
elative normálisból normálisakból
delative normálisról normálisakról
ablative normálistól normálisaktól

Antonyms[edit]

Derived terms[edit]

Related terms[edit]