normális
See also: normalis
Hungarian
Etymology
From Late Latin normālis (“in conformity with rule, normal”), from Latin normālis (“made according to a carpenter's square”), from norma (“carpenter’s square, rule, pattern”). With -ális ending.
Pronunciation
Adjective
normális (comparative normálisabb, superlative legnormálisabb)
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | normális | normálisak |
| accusative | normálisat | normálisakat |
| dative | normálisnak | normálisaknak |
| instrumental | normálissal | normálisakkal |
| causal-final | normálisért | normálisakért |
| translative | normálissá | normálisakká |
| terminative | normálisig | normálisakig |
| essive-formal | normálisként | normálisakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | normálisban | normálisakban |
| superessive | normálison | normálisakon |
| adessive | normálisnál | normálisaknál |
| illative | normálisba | normálisakba |
| sublative | normálisra | normálisakra |
| allative | normálishoz | normálisakhoz |
| elative | normálisból | normálisakból |
| delative | normálisról | normálisakról |
| ablative | normálistól | normálisaktól |
| non-attributive possessive - singular |
normálisé | normálisaké |
| non-attributive possessive - plural |
normáliséi | normálisakéi |
Synonyms
- (normal): normál, megszokott, szokványos, szokásos, átlagos, mindennapos, közönséges, hétköznapi, szabályos, szabályszerű, rendes, szabványos
- (in one's right mind): épeszű, épelméjű