notórius

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: notorius

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Late Latin notorius.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈnotoːriʲuʃ]
  • Hyphenation: no‧tó‧ri‧us

Adjective[edit]

notórius (not comparable)

  1. notorious, infamous (widely known, especially for something negative)
    Synonyms: hírhedt, javíthatatlan, megrögzött

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative notórius notóriusak
accusative notóriust notóriusakat
dative notóriusnak notóriusaknak
instrumental notóriussal notóriusakkal
causal-final notóriusért notóriusakért
translative notóriussá notóriusakká
terminative notóriusig notóriusakig
essive-formal notóriusként notóriusakként
essive-modal
inessive notóriusban notóriusakban
superessive notóriuson notóriusakon
adessive notóriusnál notóriusaknál
illative notóriusba notóriusakba
sublative notóriusra notóriusakra
allative notóriushoz notóriusakhoz
elative notóriusból notóriusakból
delative notóriusról notóriusakról
ablative notóriustól notóriusaktól

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]

  • notórius in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.