nyelvújítás

Hungarian

Etymology

nyelv (“language”) +‎ újítás (“renewal”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɲɛlvuːjiːtaːʃ]
• Hyphenation: nyelv‧újí‧tás

Noun

nyelvújítás (plural nyelvújítások)

1. (linguistics) language reform

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nyelvújítás	nyelvújítások
accusative	nyelvújítást	nyelvújításokat
dative	nyelvújításnak	nyelvújításoknak
instrumental	nyelvújítással	nyelvújításokkal
causal-final	nyelvújításért	nyelvújításokért
translative	nyelvújítássá	nyelvújításokká
terminative	nyelvújításig	nyelvújításokig
essive-formal	nyelvújításként	nyelvújításokként
essive-modal	—	—
inessive	nyelvújításban	nyelvújításokban
superessive	nyelvújításon	nyelvújításokon
adessive	nyelvújításnál	nyelvújításoknál
illative	nyelvújításba	nyelvújításokba
sublative	nyelvújításra	nyelvújításokra
allative	nyelvújításhoz	nyelvújításokhoz
elative	nyelvújításból	nyelvújításokból
delative	nyelvújításról	nyelvújításokról
ablative	nyelvújítástól	nyelvújításoktól
non-attributive possessive - singular	nyelvújításé	nyelvújításoké
non-attributive possessive - plural	nyelvújításéi	nyelvújításokéi

Possessive forms of nyelvújítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	nyelvújításom	nyelvújításaim
2nd person sing.	nyelvújításod	nyelvújításaid
3rd person sing.	nyelvújítása	nyelvújításai
1st person plural	nyelvújításunk	nyelvújításaink
2nd person plural	nyelvújításotok	nyelvújításaitok
3rd person plural	nyelvújításuk	nyelvújításaik

Synonyms

• nyelvreform

Derived terms

• nyelvújítási

Related terms

• nyelvújító

Further reading

• nyelvújítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN