osztó

Hungarian

Etymology

oszt +‎ -ó (present participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈostoː]
• Hyphenation: osz‧tó

Verb

osztó

1. (deprecated template usage) present participle of oszt

Noun

osztó (plural osztók)

1. (mathematics) divisor
2. (card games) dealer

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	osztó	osztók
accusative	osztót	osztókat
dative	osztónak	osztóknak
instrumental	osztóval	osztókkal
causal-final	osztóért	osztókért
translative	osztóvá	osztókká
terminative	osztóig	osztókig
essive-formal	osztóként	osztókként
essive-modal	—	—
inessive	osztóban	osztókban
superessive	osztón	osztókon
adessive	osztónál	osztóknál
illative	osztóba	osztókba
sublative	osztóra	osztókra
allative	osztóhoz	osztókhoz
elative	osztóból	osztókból
delative	osztóról	osztókról
ablative	osztótól	osztóktól
non-attributive possessive - singular	osztóé	osztóké
non-attributive possessive - plural	osztóéi	osztókéi

Possessive forms of osztó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	osztóm	osztóim
2nd person sing.	osztód	osztóid
3rd person sing.	osztója	osztói
1st person plural	osztónk	osztóink
2nd person plural	osztótok	osztóitok
3rd person plural	osztójuk	osztóik

Derived terms

• legnagyobb közös osztó