pálca

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From a Slavic language, compare palica

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpaːlt͡sɒ]
  • Hyphenation: pál‧ca

Noun[edit]

pálca (plural pálcák)

  1. cane, stick

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative pálca pálcák
accusative pálcát pálcákat
dative pálcának pálcáknak
instrumental pálcával pálcákkal
causal-final pálcáért pálcákért
translative pálcává pálcákká
terminative pálcáig pálcákig
essive-formal pálcaként pálcákként
essive-modal
inessive pálcában pálcákban
superessive pálcán pálcákon
adessive pálcánál pálcáknál
illative pálcába pálcákba
sublative pálcára pálcákra
allative pálcához pálcákhoz
elative pálcából pálcákból
delative pálcáról pálcákról
ablative pálcától pálcáktól
Possessive forms of pálca
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. pálcám pálcáim
2nd person sing. pálcád pálcáid
3rd person sing. pálcája pálcái
1st person plural pálcánk pálcáink
2nd person plural pálcátok pálcáitok
3rd person plural pálcájuk pálcáik

Derived terms[edit]