palánta

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin planta (sprout, cutting).

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈpɒlaːntɒ]
  • Hyphenation: pa‧lán‧ta

Noun[edit]

palánta (plural palánták)

  1. (botany) seedling, plant

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative palánta palánták
accusative palántát palántákat
dative palántának palántáknak
instrumental palántával palántákkal
causal-final palántáért palántákért
translative palántává palántákká
terminative palántáig palántákig
essive-formal palántaként palántákként
essive-modal
inessive palántában palántákban
superessive palántán palántákon
adessive palántánál palántáknál
illative palántába palántákba
sublative palántára palántákra
allative palántához palántákhoz
elative palántából palántákból
delative palántáról palántákról
ablative palántától palántáktól
Possessive forms of palánta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. palántám palántáim
2nd person sing. palántád palántáid
3rd person sing. palántája palántái
1st person plural palántánk palántáink
2nd person plural palántátok palántáitok
3rd person plural palántájuk palántáik