provokáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin provocatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈprovokaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: pro‧vo‧ká‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun[edit]

provokáció (plural provokációk)

  1. provocation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative provokáció provokációk
accusative provokációt provokációkat
dative provokációnak provokációknak
instrumental provokációval provokációkkal
causal-final provokációért provokációkért
translative provokációvá provokációkká
terminative provokációig provokációkig
essive-formal provokációként provokációkként
essive-modal
inessive provokációban provokációkban
superessive provokáción provokációkon
adessive provokációnál provokációknál
illative provokációba provokációkba
sublative provokációra provokációkra
allative provokációhoz provokációkhoz
elative provokációból provokációkból
delative provokációról provokációkról
ablative provokációtól provokációktól
non-attributive
possessive - singular
provokációé provokációké
non-attributive
possessive - plural
provokációéi provokációkéi
Possessive forms of provokáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. provokációm provokációim
2nd person sing. provokációd provokációid
3rd person sing. provokációja provokációi
1st person plural provokációnk provokációink
2nd person plural provokációtok provokációitok
3rd person plural provokációjuk provokációik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]