répa

See also: repa and řepa

Hungarian

Etymology

From Proto-Slavic *rěpa.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈreːpɒ]
• Hyphenation: ré‧pa

Noun

répa (plural répák)

1. beet
2. carrot

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	répa	répák
accusative	répát	répákat
dative	répának	répáknak
instrumental	répával	répákkal
causal-final	répáért	répákért
translative	répává	répákká
terminative	répáig	répákig
essive-formal	répaként	répákként
essive-modal	—	—
inessive	répában	répákban
superessive	répán	répákon
adessive	répánál	répáknál
illative	répába	répákba
sublative	répára	répákra
allative	répához	répákhoz
elative	répából	répákból
delative	répáról	répákról
ablative	répától	répáktól
non-attributive possessive - singular	répáé	répáké
non-attributive possessive - plural	répáéi	répákéi

Possessive forms of répa
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	répám	répáim
2nd person sing.	répád	répáid
3rd person sing.	répája	répái
1st person plural	répánk	répáink
2nd person plural	répátok	répáitok
3rd person plural	répájuk	répáik

Derived terms

• cukorrépa
• fehérrépa
• répacukor
• sárgarépa

References

• répa in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN